A tanulási zavar egyik formája a diszkalkulia, vagyis a számolási zavar.
Tanköteles korosztálynál előfordulását 5-6%-ra becsülik a szakemberek. Maga a szó görög eredetű, a disz a funkció zavarára, a kalkulia pedig a számolásra utal.
A diszkalkulia nem jelenti az értelmi fejlődés zavarát. Sőt, a számolási zavarral küzdők kreativitása, írás-,nyelvkészsége igen kimagasló lehet. A diszkalkulia nem hirtelen, meglepetésszerűen alakul ki, az első jelek már 6 éves kor körül megfigyelhetők. A szülő azt tapasztalja, hogy gyermeke nem tud, vagy csak hibásan képes számlálni, nem érzi a mennyiségek közti különbségeket: nem tudja, mennyi a 3, az 5. Kisiskolás korban sok a hiba a megoldásokban, a gyerek lassan írja a leckét. Kedvetlen, hosszú unszolásra kezd neki a házi feladatnak vagy éppen dühös, agresszív lesz. A diszkalkulia tünetei: -rosszul tájékozódnak térben, összekeverik a lent-fönt, előtt-mögött, jobbra-balra helymeghatározásokat; -rosszul tájékozódnak időben, gondot jelent a tegnap, ma, holnap... időmeghatározás; -beszédproblémával küzdhetnek, nehezen fejezik ki magukat és nehezen is értik meg a mások által mondottakat; -figyelmük szétszórt, rövid ideig képesek csak egy dologra koncentrálni; -emlékezetük gyenge, főleg a rövid távú, úgynevezett munkamemóriájuk. Emiatt egyszerű műveletsorokat is hibásan oldanak meg (pl.: 35*4 - ahol először meg kell jegyezniük a 30*4-et, majd hozzáadni a 4*5-öt); -számlálásnál gyakran felcserélnek, kihagynak számokat; -számfogalmuk gyenge; -a számok alakját és jelentését nem tudják azonosítani (nem érzékelik, hogy pl. mennyi lehet 5 kg, 100 Ft), ugyanezen okból a kisebb, nagyobb relációkat sem értik; -a számjegyekhez nem tudják hozzárendelni a megfelelő mennyiséget; -nehezen értik meg a különböző számtani műveleteket; -összekeverik, helytelenül alkalmazzák a matematikai jeleket; -nem értik a szabályokat; -nem jönnek rá a számsorozatok logikájára, ezért azt folytatni sem tudják. A diszkalkulia terápiája lassú, apró lépésekben történik.
A szemléltetés elengedhetetlen. A mindennapi beszélgetésekben is érdemes burkoltan a matematikai fogalmakat gyakorolni. (PL.: vásárláskor: hol vásároltál, hogy kell a boltba jutni, mennyibe kerül az, amit vettél; utazáskor: merre menjünk, messze van-e a célpont, mit láthatunk az úti cél előtt...). Ha számlálunk, igyekezzünk a mennyiségeket megmutatni, például tegyünk ki annyi babot, rajzoljunk annyi labdát..., beszéljük meg, melyik több, melyik kevesebb a másiknál. A számok bontásánál csak akkor menjünk a következő számra, ha már mindenféleképpen tudjuk bontani az előzőt. (Pl.: a 3=0+3; 1+2; 2+1; 3+0 ha ez tökéletesen megy, akkor gyakoroljuk a 4-t bontani). Ez csak néhány példa a gyakorlásra. Ha észleljük a gyermeknél a számolási zavart, forduljunk minél előbb szakemberhez.
Tanköteles korosztálynál előfordulását 5-6%-ra becsülik a szakemberek. Maga a szó görög eredetű, a disz a funkció zavarára, a kalkulia pedig a számolásra utal.
A diszkalkulia nem jelenti az értelmi fejlődés zavarát. Sőt, a számolási zavarral küzdők kreativitása, írás-,nyelvkészsége igen kimagasló lehet. A diszkalkulia nem hirtelen, meglepetésszerűen alakul ki, az első jelek már 6 éves kor körül megfigyelhetők. A szülő azt tapasztalja, hogy gyermeke nem tud, vagy csak hibásan képes számlálni, nem érzi a mennyiségek közti különbségeket: nem tudja, mennyi a 3, az 5. Kisiskolás korban sok a hiba a megoldásokban, a gyerek lassan írja a leckét. Kedvetlen, hosszú unszolásra kezd neki a házi feladatnak vagy éppen dühös, agresszív lesz. A diszkalkulia tünetei: -rosszul tájékozódnak térben, összekeverik a lent-fönt, előtt-mögött, jobbra-balra helymeghatározásokat; -rosszul tájékozódnak időben, gondot jelent a tegnap, ma, holnap... időmeghatározás; -beszédproblémával küzdhetnek, nehezen fejezik ki magukat és nehezen is értik meg a mások által mondottakat; -figyelmük szétszórt, rövid ideig képesek csak egy dologra koncentrálni; -emlékezetük gyenge, főleg a rövid távú, úgynevezett munkamemóriájuk. Emiatt egyszerű műveletsorokat is hibásan oldanak meg (pl.: 35*4 - ahol először meg kell jegyezniük a 30*4-et, majd hozzáadni a 4*5-öt); -számlálásnál gyakran felcserélnek, kihagynak számokat; -számfogalmuk gyenge; -a számok alakját és jelentését nem tudják azonosítani (nem érzékelik, hogy pl. mennyi lehet 5 kg, 100 Ft), ugyanezen okból a kisebb, nagyobb relációkat sem értik; -a számjegyekhez nem tudják hozzárendelni a megfelelő mennyiséget; -nehezen értik meg a különböző számtani műveleteket; -összekeverik, helytelenül alkalmazzák a matematikai jeleket; -nem értik a szabályokat; -nem jönnek rá a számsorozatok logikájára, ezért azt folytatni sem tudják. A diszkalkulia terápiája lassú, apró lépésekben történik.
A szemléltetés elengedhetetlen. A mindennapi beszélgetésekben is érdemes burkoltan a matematikai fogalmakat gyakorolni. (PL.: vásárláskor: hol vásároltál, hogy kell a boltba jutni, mennyibe kerül az, amit vettél; utazáskor: merre menjünk, messze van-e a célpont, mit láthatunk az úti cél előtt...). Ha számlálunk, igyekezzünk a mennyiségeket megmutatni, például tegyünk ki annyi babot, rajzoljunk annyi labdát..., beszéljük meg, melyik több, melyik kevesebb a másiknál. A számok bontásánál csak akkor menjünk a következő számra, ha már mindenféleképpen tudjuk bontani az előzőt. (Pl.: a 3=0+3; 1+2; 2+1; 3+0 ha ez tökéletesen megy, akkor gyakoroljuk a 4-t bontani). Ez csak néhány példa a gyakorlásra. Ha észleljük a gyermeknél a számolási zavart, forduljunk minél előbb szakemberhez.